Aki manapság az AMD Athlon processzora mellett dönt, az egyrészt nem tévedhet nagyot, hiszen a K7-es már bizonyított, másrészt kedvére válogathat a jobbnál jobb alaplapokból. A Soltek SL-77KV lapja is ilyen, a jobbak közül való.

Sok gyártó az idei CeBIT-re hozta ki új, athlonos alaplapját, amelyek már egytől-egyig a VIA KX133-as chipset-ére épültek. Ezeknek a második generációs alaplapoknak a megjelenése vezetett a K7-es piac robbanásához, hiszen az addigi 6 rétegű alaplapi nyák (PCB) helyett már mind az olcsóbban gyártható 4 rétegűt használták. A chipset-et egyébként már jóval előbb be akarták mutatni, de a több, mint fél éves csúszás miatt az AMD kénytelen volt saját, Iron Gate nevű chipkészletét nyilvánosságra hozni. Ez a kényszermegoldás azonban nem sokat ártott az Athlon-projektnek, bár kissé zavarossá tette a különféle alaplapok specifikációit. Mindezek ellenére az első generációs lapok közt is volt pár remek darab, mint pl. az MSI K7Pro-ja, vagy az Asus K7M-je (mindkét típust forgalmazták itthon).

A KX133-as lapok mezőnyében már olyan gyártókat is látni, akik ugyan csak itt tűntek föl, bár pl. BX-es lapjaik etalonnak számítanak, vagy külföldön igen komoly hírnévre tettek szert. Ilyen az Abit és a Tyan. Az árérzékenyebb magyar piacnak eddig bőven elég volt 1db "minőségi" gyártó, de ez a helyzet valószínűleg változni fog. Az Asus-t egyébként is sokszor hozták már kellemetlen helyzetbe olyan alaplapgyártó "manufaktúrák", mint pl. az Epox is.

A Soltek lapját figyelve is erre a következtetésre jutottunk, hiszen úgy fest, a kisebb gyártók is tudnak minőségi hardvert tervezni és gyártani. De nézzük előbb a lap specifikációit, dióhéjban.

VIA KX133-as chipset, ami támogatja a 4x-es AGP-t, az Ultra ATA66-ot, papíron 66 / 100 / 110 / 115 / 124 / 129 / 133MHz-es FSB értékekkel, 3 DIMM foglalat, Slot A-s kivitel, ATX formátum.

A processzoron beállított szorzókat érzékeli az alaplap, hasonlóképp a feszültséget is, amely felülbírálására azonban még a leírás ellenére sincs lehetőségünk. Hiába frissítünk BIOS-t, ez az opció csak opció marad. A leírás amúgy is elég elnagyoltnak tűnik, és bár a kis füzet a teljes Soltek portfóliót bemutatja, végig szűkszavú marad. Szintén fura, hogy a Soltek szerint 500-as Athlon processzorunk nem is lehetne, a leírásban 550MHz-el indul a K7-es lista. Eddig nem sok jó pontot szerző leírásunk azonban nem hallgat el egy fontos dolgot: külön oldalt szentel a BIOS-frissítésnek, amely műveletet, ha csak tehetjük, célszerű megejteni. Gondoskodnak erről maguk a gyártók is, hiszen rendszeres BIOS-frissítésekkel lepnek meg minket. A Soltek is igyekszik, az alaplapban tanyázó BIOS-t eddig már kétszer javították, amely javítások a www.soltek.com.tw oldalon hozzáférhetők.

Az alaplap kialakítása viszonylag jó, de korántsem tökéletes. A tápcsatlakozó túl közel esik a Slot A-s foglalathoz, és mivel azzal párhuzamos, a nagyobb hűtőbordák felszerelése gondot okozhat, főleg, ha két ventilátor is hadrendbe állíttatott. Ezeket a "botrányos" tervezési malőröket, jobb híján, maguk a hűtő-gyártók oldják meg, drágább termékeiken ugyanis már látszik a gondos tervezés nyoma.

A lap természetesen ATX-es, azonban arra érdemes odafigyelni, hogy a tavalyi évvel bezárólag az Athlon processzorok még 0.25 micron-os technológiával készültek, amely többek közt nagyobb fogyasztást is jelentett, és ezek a processzorok, ha netán tuningoltakról van szó, akkor még inkább, tisztességesen ki is használták a tápegység "erőforrásait", ami a gyakorlatban annyit jelentett, hogy általában 300W-os táppal volt érdemes hajtani őket.

A 3 DIMM foglalat ugyan bármelyik irányból feltölthető, de az alaplap RAM-kezelése erősen átlagos, ami annyit tesz, hogy hiába ment már kedvenc, márkás (Micron) modulunk fél éve stabilan 133MHz-en egy másik lapban, itt nagy valószínűséggel nem fog. Persze a 115MHz feletti FSB értékekkel amúgy sem kerülhetünk közelebbi barátságba, hiszen ezekkel (124, 129, 133MHz) a lap nem boldogul. A RAM-ot 133MHz-en tehát csak a VIA-féle aszinkron "módszerrel" (RAM=1,33*FSB) hajthatnánk, amely hálás tud lenni, csak bírjuk RAM-mal. Érdekes, hogy az ugyanezen chipset köré épülő Abit KA7-esben gond nélkül működtek ezek a modulok, bár azonos sebességen a Soltek érezhetően gyorsabb. Még érdekesebb, hogy a sima, PC100-asnak címkézett Hitachi RAM-ok viszont hibátlanul működtek akár 153MHz-en is, ami ugye nem semmi. A lap stabilitása – az aszinkron memóriaelérést nem számítva - ellenben már egy kategóriával az ára előtt jár, és vetekszik a sokszor etalonként emlegetett Asus K7M/K7V lapokéval.

Az alaplap szélén még fennhagytak egy ISA slot-ot, manapság ez már akár merészségnek is nevezhető. A 4x AGP sávszélessége viszont már tisztességes (1Gb/s), csak kár, hogy egyelőre nemigen használják ki. Hasonlóképp elnagyolt manapság még az ATA66-os kontroller, hiszen hiába van meg a szabvány, és hiába vannak annak megfelelő vincseszterek, az adatátvitel jó, ha a korábbi 33Mb/s-et eléri. Megjegyzendő, hogy a következő lépcsőfok, a 100Mb/s is elvileg lefektettetett, sőt, azóta már ATA100-as lapok is megjelentek. (Vajon minek?) Az FSB értékeket dip switch-ekkel állíthatjuk be, amely módszer bár kissé kényelmetlen, de legalább működik. A használható értékek száma azonban csekély, a 100/110/115-ös fokozatok a processzor finomhangolására csak kevéssé jók, míg a 66MHz-es érték a 115 felettiekhez sorolandó, azaz szintén nem működik, bár az alaplapon nem is szerepel a piktogramja, ellentétben a többi dip switch értékkel.

A lap telepítését megkönnyítendő, külön függeléket toldottak a leírás végére, ahol a szükséges driverek telepítését magyarázzák el, sajnos csak angol nyelven. A papír leírás egyébként végig egynyelvű. Találunk még a dobozban egy kis hőmérő "kábelt", amelynek a "párja" már fel van szerelve a Slot A foglalat tövébe, hogy a processzor hőmérsékletét mérhessük vele. Ezt a másodikat tetszőleges helyre beköthetjük.

A tesztek során a lap stabilnak tűnt, tesztprocesszoraink mindegyike (650, 750, "990") gond nélkül működött. Voodoo3-as, Savage2000-es, és Geforce SDR-es kártyákat is kipróbáltunk vele, és bár a teszteredmények főképp a cpu/videókártya párosításon dőltek el, a lap egyszer sem állt közéjük. Az integrált hangkeltő áramkör helyett saját hangkártyát használtunk, bár a minimális követelményeknek ez is eleget tesz. Telepítésére szintén kitér a leírás. A driverek, teljes(ebb) leírások, egyebek egy külön CD-re is felkerültek, ami mellett már csak egy ajándék lemezről emlékeznék meg, amely a népszerű Norton Antivirus és Norton Ghost programokat rejti. Ez utóbbi amúgy percek alatt képes lementeni egy adott partíció tartalmát, amely így később gond nélkül visszaállítható.

A Soltek sem hamarkodta el, első Athlon-os lapja (SL-77KV) csak az idei CeBIT-re jelent meg, amely viszont beválthatja a hozzá fűzött reményeket, és egy viszonylag olcsó, de jó minőségű alternatívát jelenthet a VIA KX133-as chipset köré épülő lapok között.

(keopsz)

F Ö L D E L É S

Példa nélküli eset volt, amikor a VIA, ez az ambiciózus tajvani cég, aki fura módon egyre jobban rányomja digitális bélyegét a számítástechnikára, legújabb chipset-ét (KZ133), amely történetesen az AMD új Athlon (Duron, TBird) processzorait hivatott kiszolgálni, ha minden igaz, jóval a bejelentés után csak azért átnevezte, nehogy az a két betű, amelyeknek külön-külön talán még jelentésük sincs, sértse egyesek érzékenységét. (Az új névben T áll a Z helyett.)

Hogy mindez "magától" lett így, vagy netán polgárjogi aktivisták harcolták ki végül, nem tudom, mindenesetre ez történt. A KZ betűkkel amúgy a holocaust leépítőtáborait címkézték anno, az ellenérzés tehát jogos. Az pedig, hogy egy alaplapi chipset-eket (is) gyártó cég ilyesmire is odafigyel, örvendetes, bár lenne még pár ötletem, hogy mi mindenre lehetne még odafigyelni, hiszen a high-tech ipar nem éppen bio farmjairól híres, ahol zöld az ég és kék a fű. Vagy akár fordítva. Mert ugye a dolog recycling-ja még korántsem megoldott. Ezeket az über-integrált holmikat még a Répási bácsi is visszadobja, pedig ő egy ideje már a TV-ket is szét tudja szedni. (Répási bácsi a környék kukázó doyen-nye, felsőfokon lomtalanít, "MÉH-képes könyvel ő...")

(keopsz)