MSI 694D Master-S

Avass be! Csillog a vas, nem avas..

Ha le akarnánk írni újdonsült tesztalanyunk becsületes nevét, bizony sokáig tartana. Valahogy így: MSI 694D Master-S. Ha úgy akarnánk hívni alaplapunk (a névből talán kiderült, hogy a tesztalany ismét egy alaplap), hogy abból valami érdemi is kiderüljön, még tovább tartana: MSI 694D Master-S, DUAL Socket-370 (FC-PGA), integrált Adaptec AIC-7899-es Ultra160-as SCSI vezérlő, VIA Apollo Pro133A-DP chipset. Ellentétben egy Creative Annihilator Pro GeForce256 DDR-rel, ami "csak" egy DDR-es GeForce-ot takar, itt a hosszabb név egyben egy impozáns feature-sorjázás is, ennyiben tehát indokolt. Örültünk is neki. Hiszen melyik pontot lehetne nyugodt szívvel lehagyni a frappánsabb summázás érdekében? A több húszezer forintos Ultra160-as SCSI vezérlőt? Netán a lap Dual voltát? Vagy azt, hogy VIA chipset fűti a rendszert? Úgy véljük, egyiket sem.. következzék high-end szerver tesztjeink első példánya, az MSI 694D Master-S!

A gyártó

Ezt a kört gyorsan lezárhatjuk, ugyanis bőségesen értekeztünk az MSI-ről legutóbbi, K7T Turbo-R cikkünkben. Akik netán kihagyták volna, most pótolhatják, ígérjük, megéri :).

 
Kattanj rá a jobboldali képre, és láss "csodát"!

A helyzet azóta picit változott, az MSI nagyratörő tervei csak részben váltak be, első helyüket elvesztették az ASUS-szal szemben az eladott alaplapokat illetően, valamint az ECS és a Gigabyte is megelőzte (ez utóbbi talán épp csak szorongatja). Mindettől függetlenül az MSI természetesen továbbra is a vezető cégek egyike, és mivel rendszeresen kisegítenek minket teszthardver ügyileg, ezért egy árva szavunk nem lehet. Sőt ;).

VIA-dal

A VIA legújabb chipsetjeit valószínűleg "senkinek sem kell bemutatni". Egy ilyen állítás persze egy hardver oldaltól meglehetősen szerencsétlen, amikor a "bemutatás" a főprofil, de nem is erre gondoltunk. Inkább arra, hogy az utóbbi év(ek)ben a VIA olyan hihetetlen növekedésen és fejlődésen ment keresztül, hogy chipsetjeit manapság már mindenhol ismerni illik. Leelőzve Góliátot (Intel), mára a VIA a vezető a chipsetek piacán (persze ez nem végleges), jórészt az AMD alapú rendszerek támogatása miatt. A nagyobb részt még mindig az inteles platform teszi ki, de ezzel - ugye - az Intel is szolgál. A főbb különbség a két cég menüje és egyben piaci részesedése között az AMD Athlon/Duronos, és - újabban - a DDR chipsetek jelenléte. VIA über alles, olybá fest.

 
Észak és Dél szerelmeseinek: VIA Apollo Pro133A-DP és VIA 686B

A képek magukért beszélnek, az MSI 694D Master-S a VIA utolsó (utolsó előtti, mert volt még menet közben egy integrált Savage4/2000-rel megspékelt ProSavage is) pre-DDR chipjeit cipeli. Az "északi híd", azaz a North Bridge (vagy MCH, kinek hogy tetszik) egyik lényeges jellemzője a megszokott 133A utáni -DP, ami a Dual Processingre, azaz multiprocesszálásra utal (multi = 2). Emellett támogatott a PC66/100/133-as SDRAM, abból is négy darab, az aszinkron memóriabusz, azaz a rendszersín órajeléhez (FSB) képest +/- 33 százalékkal megtoldhatjuk/csonkíthatjuk a memória órajelét, növelve/csökkentve ezzel a memóriaátvitelt. Csökkenteni természetesen semmi értelme teljesítmény szempontjából, mindössze arra jó, hogy a PC100-as RAM-jainkat is használhatjuk 133MHz-es FSB-jű processzor mellett. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy ez csak teoretikus eset, aki dual procis szerver lapot vesz magának, biztosan megfizeti majd a különbözetet, amit egy PC100 -> PC133 upgrade ró rá. Folytatva a 133A-DP erényeit, jutunk a 4X AGP-hez, ami lapunk esetében egy AGP Pro foglalatban lelhető meg (Rögtön félreoszlatjuk a téves hiedelmeket: az AGP Pro semmiben nem kínál gyorsabb/szebb/több/nagyobb működést, mint a "sima" AGP, a lényeg a videókártya tápellátása. Profi grafikus kártyákat szolgál, mivel azok áramfelvétele sokszorosa lehet a sima AGP-vel hajtott rokonokénál). A Prósítás részünkről egyetértést indukált, gondolva a grafikus munkaállomást építőkre. Oda elkél a dupla proci, az SCSI alrendszer és - nyilván - egy profi videókártya. No, azért ne dobjuk ki Cobaltos SGI gépünket, de az AGP Pro foglalat véleményünk szerint stimmel! Utolsóként említjük az FC-PGA Pentium III-as procik támogatását, dual rendszer lévén az FC-PGA-s tokozású Celeronokat elfelejthetjük (nem támogatják a dual működést), de megint csak azt tudjuk mondani, hogy ilyen alaplapba amúgy sem Cerkát szán az ember.

A bizonyíték?

Dél (VIA 686B South Bridge): a szokásos, ATA/100-at és integrált borzalmakat (AC'97 hang és MC'97 modem) bíró chip. Újabban divat a 686B-vel szerelt Athlonos lapok körében az adatvesztés, ha a csillagok együtt állnak, de a VIA már talált megoldást, illetve az alaplapgyártók is, ezért erről bővebben itt nem rémmesélünk. Talán még annyit érdemes megemlíteni a 133A-ról, hogy bár minden fícsört tud, de az alja-melóban alul is marad, amint azt későbbi memória teszteredményeinkből látni fogjuk. Hiába, semmi sem tökéletes, és van egy pár dolog, amit az Intel is nagyon jól tud. No, a RAM-kezelés az pont ilyen! Egy dolgot azonban jó szem előtt tartani: a több éves, "elavult", egycsatornás Ultra2 SCSI-t cipelő, BX chipset-en alapuló dual processzoros lapok még mindig 100-120.000 Ft nettó fölött vannak, ugyanakkor tesztalanyunk nagykereskedelmi nettó ára durván 87.000 Ft!! Memóriasebességben és stabilitásban még van mit tanulni a VIA-nak, de azért a helyzet nem rossz, és 87.000 Ft még "kevésnek" is mondható a kétcsatornás Ultra160-as SCSI vezérlőt figyelembe véve. Ez van, változnak az idők, és úgy tűnik, a VIA számára nincs lehetetlen. Olcsó szerver(lapok)? Oximoron? Úgy tűnik, nem feltétlen (A Cobalt-os SGI-k mellett azért a ServerWorks-ös HEsl-t cipelő, 200-300 rugós szerverlapokat sem kell kidobni..).

A lap alapjai

Lássuk először a specifikációkat! Ez többnyire a legunalmasabb, de mégis leginformatívabb művelet, a szemünket most sem kerüli el a 4db DIMM hely, így egészen 2GB-ig rámolhatunk memóriát alaplapunkba. Ami ennél sokkal "fontosabb", az persze a "dualság" és főleg a szintén dual (kétcsatornás) Ultra160-as Adaptec SCSI vezérlő.

A dual channel SCSI két csatornája (A és B) azt jelenti, hogy mindkettőre ráköthető a maximális 16-16 egység, és mindkettőnek rendelkezésére áll a dedikált 160-160MB/sec adatátvitel. Így jobban is járunk, mint egy Ultra320-as SCSI vezérlővel, mivel a külön csatornák jobban kihasználhatóak. Egyetlen esetben nem lenne ez igaz, mégpedig akkor, ha lenne olyan eszközünk, ami egymagában többet mozgat 160MB-nál másodpercenként, hiszen ekkor az Ultra160 már szűk keresztmetszet lenne. Ilyen eszköz azonban legkevésbé sincs, a legjobb vincseszterek is örülhetnek, ha 40-50MB/sec körül dolgoznak (kivéve a burst átviteleket, de ezek jelentősége kicsi), és azt is csak ideális helyzetben. Felmerül az emberben a kérdés, hogy akkor minek nekünk Ultra160, meg 320, amikor egy egyszerű UltraWide (40MB/sec) vezérlő is elég lenne.. ez nagyjából igaz is, egyetlen eszköz esetére. Ne feledjük azonban, hogy az SCSI-s I/O rendszer képes az egységeket szimultán kezelni, azaz a csatorna maximális sávszélességén potenciálisan az összes eszköz osztozik. Tipikus példa (szerverekben) egy 4 HDD-ből álló RAID konfiguráció (persze ahhoz RAID vezérlő is kell...). És 4db 15000RPM-es Seagate Cheetah vinyóval már nem is olyan sok az a 160MB! További előnye az újabb szabványoknak (Ultra2-Wide -> Ultra160 -> Ultra320), hogy javul az adatátvitel biztonsága, mivel újabb és újabb hardveres módszerekkel támogatják meg a vezérlőket az adatvesztéses (eltörlődéses és átállítódásos) hibák kiküszöbölésére.

 
Balra a legfőbb árfelhajtó tényező, jobbra az ezüstérmes :)

Érdemes agyonklikkelni mindkét képet, még az ellenállások sorszáma is elolvasható (hála a Sony Mavica FD85 10X-es optikai zoom-jának, illetve a Canon Digital Ixus-nak). Jól látható az 50, illetve a két 68 tűs SCSI csatlakozó. A vezérlő természetesen támogatja a "régi" Ultra-SE (Single Ended) eszközöket is az LVD (Low Voltage Differential) mellett. Az A csatorna felelős az egymás melletti 68 (Wide, Ultra160) és 50 tűs (Narrow, SCSI-2) csatlakozókért, míg a B a különálló 68 tüskéért. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy az SCSI-2-es eszközök jelentősen ronthatják az ugyanarra a csatornára kötött nagy sebességű meghajtók teljesítményét, ezért amennyiben CD-írót és -olvasót, illetve egyéb lassabb SCSI-2-es egységet (DAT meghajtók, stb) szeretnénk használni, Cheetah vincsesztereinket mindenképp a különálló B csatornára kössük! A vezérlő az alábbi maximális szinkron átviteli értékeket támogatja: 160MB (pl. Ultra160 Wide), 80MB (pl. Ultra160 Narrow, Ultra2Wide), 53.4, 40MB (pl. Ultra2 Narrow, UltraWide), 32, 26.8, 20MB (pl. Ultra Narrow), 16, 13.4, 10MB/sec (SCSI-2), illetve egy aszinkron módot.

A jobboldali képen kitűnik, hogy az MSI hőmérőkábelről is gondoskodott, méghozzá mindkét processzorhoz (beépítve a procik alá). A BIOS-ban bóklászva (Hardware Monitoring) meg is találjuk az idevágó értékeket, és jelentem, a dolog működik. Egyik P3-as procinkra ugyanis picit ferdén került a hűtő, aminek eredményeként szaladt fel a hőmérséklet. (Mind a GlobalWin FOP32, FOP38, mind a gyári Intel hűtők valami hihetetlen erős pánttal érkeznek, a cucc már akkor feszül, amikor még 3cm-re vagyok a kis kallantyútól, amibe be kell akasztani. Ilyenkor lehet könnyen procit zúzni, ugyanis a pánt egyik végét kapásból beakasztjuk, a másikat meg bikából feszítenénk le, miközben a hűtő ilyen állapotban kénytelen a procimagon ferdén állni.. Hatalmas feketepont jár mindkét cégnek! Amikor először megláttam, azt hittem, gyári hibás darabot kaptam, de nem erről van szó. Jóérzésű embernek eszébe sem jut ilyenkor erőből dolgozni, és mi is azt javasoljuk, hogy összeszerelés előtt kapjuk szét a hűtőt, lazítsunk SOKAT a pánton, majd úgy szereljük össze. Ha ezt megtesszük, akkor viszont nagyon pöpec kis cuccunk lesz.). Apropó BIOS:

A tuning szerelmesei sem csalódnak

A tuning szerelmesei sem csalódnak. Illetve mégis, erre még visszatérünk. A lényeg, hogy a BIOS számos extra opcióval kedveskedik a lelkes tvíkereknek. Ilyen a két processzor magfeszültségének (VCore) külön állítása. Azaz, ha egyik processzorunk 1.8V-on érzi jól magát agyonhúzva, a másik pedig 1.9V-on, semmi akadálya. Másrészt ott vannak az FSB-k, a hozzájuk tartozó kvázi-ideális PCI órajelekkel. A PCI szabványos frekvenciája 33MHz, ettől jelentősen eltérni nem érdemes, sőt, veszélyes is lehet. Például PCI SCSI vezérlők, vagy más, időzítésre érzékeny eszközök egyszerűen meghalhatnak, ha agyonhúzzuk a PCI buszt. Hasonló a helyzet az AGP-nél, de ott már nagyobb a tolerancia. Összességében a 75, 112 és 150MHz-es FSB-hez tartozó PCI (az 1/2, 1/3 és 1/4 osztók miatt ez mindhárom esetben egyenlő) órajel (37.5MHz) a maximum, amivel hosszútávon érdemes kísérletezni. Igen, rengeteg embernek simán megy a 83MHz is, néha még SCSI vezérlővel is (bár Adaptec-re ez nem jellemző, a Symbios cuccok jobban bírják), de ettől ez még nem egy olyan dolog, amit értelmes és érdemes lenne csinálni. Tehát: 66, 75, 79 és 83MHz esetén a PCI órajel osztó (szorzó) 1/2. 100, 110 és 114MHz esetén 1/3, majd 133MHz-től 147MHz-ig 1/4, végül 152MHz-től 200MHz-ig 1/5 (mi most látunk először 1/5-ös opciót alaplapon.. piros pont :)). A legextrémebb eset a 83MHz * 1/2 = 41.5MHz-es PCI, még 200MHz esetén is csak 40MHz-et kapunk. Talán az sem elhanyagolható, hogy az alaplap jumperless kivitelű, azaz nem kell szórakozni pici sapkák pakolászásával, minden a BIOS-ból állítható.

Addikt overclockereknek..

Ez mind szép és jó, de meddig bírja a lap? Ilyen szempontból szerencsés processzorokkal voltunk felvértezve, ugyanis a 733MHz-es Pentium III-asaink eleve 133MHz-es FSB-vel érkeznek. A pontos beállítás 5.5 x 133MHz. Lelőjük a poént, lapunk sajnos a 133MHz után következő 138MHz-en sem volt stabil, a legkevésbé sem. A RAM-jaink biztos nem voltak ludasak, hiszen ugyanezen RAM-ok legutóbbi Iwill KK266-os tesztünkben durván 170MHz-en mentek, az érzékenyebb CAS-2-es beállításokkal! A procik lehettek szűkek, de ez meglepő lenne, akármilyen feszültséget is adtunk nekik, egy fél boot-nál tovább nem bírta a rendszer. Azt pedig nem hisszük, hogy egy 733MHz-es proci feszültségemeléssel sem bírná az 5.5 x 138 = 755MHz-et. A lap ugyanakkor betonbiztos volt 133MHz-en, sehogy sem tudtuk hasbaakasztani. És - szerver lapról lévén szó - úgysem nagyon fogják tuningolni az emberek. Ettől függetlenül van értelme a gyári értékeknél magasabbakon vizsgálódni, hiszen így győzhetjük meg magunkat, hogy mennyire is stabil a rendszer.. ha például 166MHz-en is hibátlanul repesztett volna, akkor sokkal nyugodtabbak lennénk a 133MHz-es használatkor. Hiba egy szál sem volt a gyári 133MHz-en, de a fülünkben ott duruzsolt a bogár (fújj! :)), hogy 2700/4700 mikrofarádos kondik ide vagy oda, de stabilitásból nem kaphat 10 pontot a 694D Master-S.

Visszatérve a BIOS-ra: lehetőségünk van még az IRQ-k (hardveres megszakítások) manuális kiosztására, a Wake up on LAN/Ring funkciók használatára, az áramkimaradás utáni állapot megadására (On, Off, Auto). Ezek egy komolyabb, netán szerverbe szánt lapnál mind elengedhetetlen dolgok, így örömmel láttuk, hogy nem is lettek elengedve.

A boncterem

Közeledünk az alaplap végső szétcincálásához, de még nem értünk oda. Következzen pár fotó a belsőségekről, illetve a tartozékokról:

 

 
Körkép..

Standard MSI-s fícsör a D-Lednek nevezett csodakütyü, ami 4db lámpával jelzi a gép aktuális állapotát. Mindegyik lámpa lehet zöld és piros, így összesen 16 féle lehetőség van a hibajelzésre. Négy zöld jelenti a makulátlanságot. Legnagyobb meglepetésünkre mi csak 3db zöldet kaptunk. Rövid doksiböngészés után kiderült, hogy a CMOS elemből hiányzik a szufla. Hát, enyje! Ugyanakkor jó volt látni a D-Led használhatóságát, hiszen magunktól erre nem is gyanakodtunk volna. Szokásos VIA dolog még az alaplapi AC'97-es hangkártya hátsó panelje, itt sem maradt le.

Kevésbé szokásos már a négy darab DIMM slot, és ami még ritkább, az a plusz USB csatlakozó, kábellel együtt! Bizony, MSI itt sem spórolt, összesen 4 USB port áll rendelkezésünkre, out-of-the-box. És hogy mi még? Talán nem standard egy durván 10.000 Ft-os, aktív terminátoros, 5 csatlakozós Ultra160-as kábel sem. Meg is lepődtünk. Az ATA/100-as kábelt meg sem említjük ezek után :). Was noch? Bőséges leírás, SCO Unix - Novell - Windows NT 4.0 - Windows 2000 és Windows 9x driverek Adaptec vezérlőnkhöz, a már korábban mutatott dombornyomott MSI matrica, install CD, stb.

Kábel a rengetegben...

A teszt

Tesztkonfiguráció:

• MSI 694D Master-S alaplap
• 2db Intel Pentium III 733MHz-es FC-PGA processzor, gyári hűtéssel
• Memória:
  • 3db Kingston 128MB PC100 CAS-2 SDRAM
  • 4db Infineon 64MB PC133 CAS-2 SDRAM
  • 4db Infineon 512MB PC100 CAS-2 SDRAM
  • 4db noname 128MB PC133 CAS-3 SDRAM
• Quantum Fireball Plus LM 7200RPM ATA/66-os HDD :(
• Plextor 4/12X SCSI CD-R és NEC 6X SCSI CD-ROM
• Videókártya:
  • Leadtek GeForce256 32MB AGP DDR + TV
  • Voodoo5 5500 64MB AGP
  • Spea V7 Mirage P64 2MB PCI
• Nokai 447Xa 17"-os monitor
• Microsoft Natural angol billentyűzet, Logitech S34-es PS/2-es egér
• Microsoft Windows 2000 Advanced Server operációs rendszer

Pár dolog azonnal szemet szúr a listából. Az egyik, hogy sajnos megfelelő SCSI-s alrendszert nem sikerült beszereznünk, így az Ultra160-as vezérlőt egyáltalán nem tudtuk tesztelni. A legtöbb, amit tehettünk, az két SCSI-2-es eszköz használata, de ehhez elég lett volna egy 5.000 Ft-os SCSI kártya is. A másik, hogy a videóalrendszerre is különös figyelmet fordítottunk. Ez speciel nem is igaz, mindössze azt szerettük volna kipróbálni, hogy hogy bírja az alaplap az olyan kártyákat, amik köztudottan sokat "zabálnak". A 0.22 mikronos technológiával készülő GeForce256, illetve a külön tápot igényelő Voodoo5 5500 is a legtöbbet fogyasztó kommersz kártyák egyike (A V5-ös nem is olyan kommersz :)). Az alaplap helyt állt, semmilyen bizonytalanságot nem tapasztaltunk.

RAM-ok: a 694D Master-S memóriakezelése közepesnek mondható. Minden RAM-unk működött benne, de PC100-as Kingston RAM-jainkat 133MHz-en "csak" CAS-3-as beállítással tudta járatni. Persze ez így is több, mint a gyári maximum, de voltak már olyan lapjaink, amiben ugyanezek a RAM-ok vígan szaladtak 140MHz-en CAS-2-n. A többi RAM lazán ment, amennyin kellett nekik, azaz a PC100-as Infineonok 133MHz-en CAS-2-n, míg a noname-ek 133MHz-en CAS-3-on. Az is figyelemreméltó, hogy az alaplap akkor sem bicsaklott meg egy pillanatra sem, amikor mind a négy DIMM slot tele volt. Kevésbé büszkélkedhetünk a memória teszteredményekkel, sajnos. A legjobb beállítások (133MHz, CAS-2, Turbo) mellett is csak 375MB/sec körüli átvitelt kaptunk mind a CPU/RAM, mind az FPU/RAM esetében, SiSoft Sandra 2001 alatt. Ez többnyire kétharmada a legtöbb KT133-as chipsettel szerelt Duronos konfignak!

Ugyancsak fontos az operációs rendszer, hiszen eleve csak olyanokkal érdemes próbálkozni, amik támogatják a többprocis működést. A Linux, Windows NT/2000 például ilyen. Linux tesztünk sajnos elmaradt, mivel az ügyeletes gurut nem sikerült időben izzítani. Az az igazság, hogy az alaplap legjobb tesztje az lett volna, ha legalább 1 hónapra üzembe állítjuk, mondjuk PLUSABIT webszerverként :). Akkor minden disznóság kiderülhetett volna, így inkább csak egy benyomásunk lehet (CD írókat is több ezer lemezzel kéne tesztelni, akkor lehet például a strapabíróságot megítélni). Írtunk CD-t az egyik procival, miközben játszottunk a másikkal (Quake3, Unreal Tournament), futtattunk Prime95-ös "stabilitás tesztet" hat példányban, órákon át, enkódoltunk MP3-at, sőt, még 3D Studio MAX-szal is próbálkoztunk, de grafikusi vénánk nem lévén hamar feladtuk a dolgot :). Az alaplap egyetlen egyszer sem fagyott, Quake-elés közben egyszer resetelt, de mivel épp egy tonna egyéb task futott a háttérben, ezért ennek nem tulajdonítottunk túl nagy jelentőséget. A hibát később nem sikerült reprodukálni.

Könnyű dolgunk van, ami az összefoglalást illeti. Az MSI 694D Master-S nem a leg-legebb, már ami a high-end kategóriát illeti, de egyáltalán nem kell szégyenkeznie, semmilyen tekintetben. Két Pentium III-as processzor támogatása, egy kétcsatornás Adaptec Ultra160-as SCSI vezérlő, 4 DIMM slot, 133MHz-es FSB és RAM-ok támogatása, illetve egy aktív terminátoros Ultra160-as SCSI kábel, valamint 4 USB port és a processzorok magfeszültségének külön állítási lehetősége mind-mind alapvető "tartozékok", sok egyéb mellett, 90.000Ft körüli nettó áron! Ilyen olcsón a "VIA előtti időkben" nem kaphattunk ilyen felszereltségű lapot, annyi bizonyos. A legtöbb, közel három éves, BX alapú, kisebb tudású kétprocis alaplap még mindig drágább. Mindezek fényében a szerver/munkaállomás kategóriában az MSI 694D Master-S egy igazi best-buy!

(Parci)

Az MSI 694D Master-S alaplapot az MSI magyarországi disztribútorán, a Kelly-Tech Kft-n, még pontosabban Magdó Csabán keresztül juttatta el szerény tesztlaborunkba. A két Pentium III 733MHz-es processzort a CHS Hungary Kft biztosította számunkra. A segítséget mindenkinek köszönjük!