ATi Radeon2 és ATi útiterv
Intel Itanium rajt - sokadszorra
Intel: még 55 tüske a boldogság?..
Chipgyártók virágzása: bérbe adnak
VIA-Intel: adok-kapok (de mit?..)
Hercules: hivatalos start
Foster gondok - tok ok..
Rambus-Infineon: 0-1
Erőszakjáték - nem öl, és nem is butít?..
VIA: a végleges kibugozásra még várni kell..
"Red on Blue" - sajátos szerverzió..
Photoshop: "SSE on"
Új PLUSABIT béta site !!!
Creative: back 2 the business..
Iwill: lap a Foster alá - kis késéssel
AMD: meghalt a király, de az új király sirály.. :)
Intel-VIA: homályos licenckilátások
AMD: béranyaság CPU-khoz?..
Pentium 4: kevesek kiváltsága?
GeForce 3: szilícium aranyárban..
Előny az adogatónál..
Kingston: RAM-ok csúcsa
Trident: nagy fába fejszét
Iwill prömier - tovább az ALi-s úton..
Pentium 4 - még olcsóbban
Intel: a Tualatin (negyed)évet halaszt?
STM, NVIDIA: egy igen, egy nem..
Kyro II és a GeForce3 - érdekes találkozás
SiS - mi minden áron..
AMD Athlon 1.4GHz és árcsökkentés
 
Az elektronikus kereskedelem

(2001.04.07.)

 

Az Elektronikus Kereskedelem

- Tudomány és technika a XXI. században -
 

Mit is jelent az elektronikus kereskedelem?

Az elektronikus kereskedelem (e-commerce) kifejezést először az interneten való web alapú vásárlások elnevezésére alkalmazták, ezek gyakoriságának érzékelhető növekedésekor, a 90-es évek elején. Az új terminológia bevezetését azért tartották indokoltnak, mert úgy gondolták, hogy egy általános, új kereskedelmi mód született, melynek segítségével rövidesen mindenki így bonyolítja majd le valamennyi vásárlását. Ennek megfelelően az első meghatározások közös jellemzői az alábbiak voltak: Kizárólag a kiskereskedelmi tevékenységre, azon belül is a vásárlót érintő olyan szakaszokra vonatkoztatta az elektronikus kereskedelmet, mint az áru/szolgáltatás hirdetése és megrendelése.

Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy nem indokolható az a meghatározás, ami csak a természetes személyek és a vállalatok közti kereskedelmi kapcsolatra korlátozódik. A kereskedelmi tranzakciók közül ugyanis éppen azok hordozzák a nagyobb értéket, melyek esetében a vásárlót nem természetes személy, hanem valamilyen vállalat, államigazgatási vagy egyéb szervezet testesíti meg.

A következő szakaszt az jelentette, amikor olyan meghatározások láttak napvilágot, melyek a vállalatok közötti kapcsolatot is az elektronikus kereskedelem tárgyának tekintették, sőt ezt tartották elsődlegesnek. A kiskereskedelem mellé a kereskedelmi kör egészét beemelték. Bővítették a szűken vett megrendelés-vásárlási folyamatot is. Az elektronikus kereskedelem nemcsak a személyek, hanem a vállalatok közti eladás, vásárlás és a kiegészítő folyamatok bármilyen informatikával segített formája. A meghatározás a lefedett eljárások közé az áru vagy szolgáltatás kiválasztásán és a megrendelésen túl már a szállítást, a szervizelést is besorolja. Lényeges új momentum az is, hogy ez a meghatározás nem kötődik az internethez, tehát a rendszerek közti adatok cseréje bármilyen közvetítő közegen keresztül végbemehet.

Amint a rendszerek közti adatok cseréje az elektronikus kereskedelem egyik kritériumává vált, az elektronikus adatcsere -- EDI -- szükségszerűen került a figyelem középpontjába. Segítségével ugyanis akkor már mintegy másfél évtizede számos rendszer között valósították meg olyan okiratok elektronikus úton való cseréjét, mint az ajánlat, megrendelés, visszaigazolás, a szállítás jelzése vagy az átutalási megbízás. Világossá vált, hogy az EDI az elektronikus kereskedelem egyik alapvető formája. Ebben az időben több EDI-szervezet változtatta meg a nevét, és vette be az újba az elektronikus kereskedelem kifejezést.

Az amerikai Hadügyminisztériumhoz (DoD) tartozó Electronic Commerce Resource Center (ECRC) meghatározása tényleges minőségi változást jelent a korábbiakhoz képest. Ennek megfelelően “az elektronikus kereskedelem általános kategória, amely minden, elektronikus adatok segítségével folytatott üzleti tevékenységet magában foglal”. A hangsúly itt az “üzleti tevékenység” (eredetiben “business activities”) kifejezésen van. Eszerint ugyanis már nem pusztán kereskedelmi folyamatokról beszélhetünk, hanem akár egy vállalat tevékenységének egészéről is, feltéve, hogy az elektronikus adatátvitelen és feldolgozáson alapul.

Itt kell felhívnom a figyelmet egy apróságra. Az e-commerce és e-business szavakat gyakran egymás szinonimájaként használják, különösen igaz ez Magyarországon, ahol mindkét szó fordítása elektronikus kereskedelem. A két fogalom nem teljesen fedi egymást, az e-business tágabb területet ölel fel, és magában foglalja az elektronikus kereskedelmet. Meghatározása ugyancsak elég problémás, több definíció is adható, mindegyikben van valami igazság. Bármely olyan tevékenység e-business, amely összeköt kritikus üzleti rendszereket a vásárlókkal, dolgozókkal, viszonteladókkal és beszállítókat intraneten (belső hálózat) és extraneteken, a világhálón keresztül. Most lássunk egy másik meghatározást: A már meglévő hagyományos üzleti vállalkozás kibővítése az Internet nyújtotta információ-technológiai lehetőségekkel a szolgáltatás minőségének növelése érdekében. Mint látható, ezeket a definíciókat nem igazán lehet megkülönböztetni a fentebb adott definícióktól. Valójában a két fogalom egyre inkább összefonódik, mert az elektronikus üzletvitel a kereskedelmi profit növelésére irányzott tevékenység. Az általam ismert legkorrektebb különbségtétel Andrew Bartels-től, a Giga Information Group alelnökétől, az e-commerce trendek és technológiák vezető kutatójától származik.

Az e-commerce (elektronikus kereskedelem) olyan, kifelé irányuló folyamatok megnevezése, amelyek az ügyfeleket, szállítókat és külső partnereket érintik: beleértve a kereskedelmet, a marketinget, a rendelések felvételét, a szállítást, az ügyfélszolgálatot, a nyersanyagok beszerzését, a gyártási utánpótlásról való gondoskodást, és az olyan, a működési költségekhez közvetve kapcsolódó költségtételeket, mint az irodai ellátmány. Ez új üzleti modelleket követel meg, továbbá egyfelől új bevételi források megszerzésével kecsegtet, másfelől azzal fenyeget, hogy az új konkurensekhez vándorol az eddigi bevételek egy része.

Az e-business (az elektronikus üzlet) magába foglalja az elektronikus kereskedelmet, s emellett belesorolhatók az olyan belső műveletek is, mint a gyártás, a leltárkezelés, a termékfejlesztés, a kockázatkezelés, a pénzügyek, a tudáskezelés, vagy a humán erőforrások. Az e-üzleti stratégia sokkal bonyolultabb, jobban figyel a belső folyamatokra, és mindenekelőtt a költségcsökkentést, illetve a hatékonyság, a termelékenység javítását tűzi ki célul. Végrehajtani is lényegesen nehezebb feladat, ugyanis négy irányban kell hozzá az integráció: függőlegesen, a webes végfelhasználói felület és a háttérrendszerek között; oldalirányban, a cég és ügyfelei, üzleti partnerei, szállítói, illetve közvetítői között; vízszintesen, az e-kereskedelmi, tudáskezelési és beszállítói lánc kezelési (SCM), ügyfélkapcsolat-kezelési (CRM) és vállalatirányítási (ERM) rendszerek között; továbbá lefelé a vállalaton belül, hogy a vadonatúj technikákat szerves egységbe építhessék a radikálisan újjátervezett üzleti folyamatokkal. Az e-business viszont jobban megtérül, mivel hatékonyabbá teszi a különféle folyamatokat, csökkenti a költségeket, és potenciálisan nagyobb profittal kecsegtet. Az elektronikus kereskedelem és az elektronikus üzletvitel is ezekre a folyamatokra irányul, valamint az adatbázisokból, alkalmazás-kiszolgálókból, biztonsági és rendszerfelügyeleti eszközökből, s a meglevő öröklött megoldásokból összeálló technológiai infrastruktúrára. Mindkettő megvalósítása azt feltételezi, hogy az adott cég új értéket képviselő láncolatokat építsen ki részint ügyfeleivel és szállítóival, részint magán a szervezeten belül.

A továbbiakban nem kívánok ilyen részletesen foglalkozni a pontos technikai részletekkel, így elöljáróban csak a tisztán látás érdekében pontosítottam a fogalmakat.
 

Miért jó ez nekünk?

Az e-kereskedelem valamilyen új életminőség ígéretével kecsegtet. Az informatikai forradalomnak köszönhetően az üzleti és igazgatási tevékenység feltételeiben, módjában olyan szintű minőségi változások indultak el, melyek valódi korszakváltást jelentenek. Átalakítja a társadalmat, teljes életünket. A XXI. század társadalma az információs társadalom. Ennek főbb jellemzői a következők: az információ alapvető értékké vált; az információáramlás felgyorsulása következtében az üzleti és igazgatási folyamatok is drasztikusan felgyorsultak.

Ez megköveteli majd a jelenleginél jóval gyorsabb és megalapozottabb piaci reagáló képességet, a döntéshozatali mechanizmusok, a belső és külső folyamatok hatékonyságának minőségi javítását. Az információáramlás minőségi változása következtében a világ “leszűkült”, globalizálódott. A tér és idő fogalmak elvesztették hagyományos jelentőségüket. Napjainkra az üzleti élet globalizációja is egyre nyilvánvalóbbá válik. A változások első hulláma elsősorban az üzleti életet alakítja át, de hétköznapjaink is veszélyben vannak.
 

Hogyan reagál az ipar?

Egyelőre a hagyományos iparágak kétségbeesetten keresik helyüket az információs társadalomban, de az új gazdaság főszereplőinek is hervadozni kezdtek a babérjai. Az e-commerce napjaink egyik legújabb - az informatika eredményeit, technológiáit alkalmazó - piaci területe. A szűkebb értelemben vett informatikai iparágon kívül egyre erőteljesebben megjelenik a hagyományosnak számító ipari területeken is. Minden magát valamire tartó vállalat az interneten keresztül kapcsolatot tart partnereivel és ebbe beletartoznak a magán személyek is. És itt a hangsúly a vállalaton van, nem kell, hogy számítástechnikával foglalkozzon, majd a számítástechnika foglalkozik vele. Azt hiszem, egyre nehezebb olyan céget elképzelni, ahol ne lenne valamilyen számítógép. De az új technikát alkalmazó cégek csak igen kis hányada érti még a rendszer működésének lényegét, a többieket annyira elkápráztatta az új lehetőségek sora, hogy szinte teljesen elfordultak a régi jól bevált módszerektől, ezzel a saját lábuk alól rántva ki a talajt. Figyelembe kell venni, hogy az e-commerce egy szükséges feltétel, egy lehetőség, nem a lehetőség. Egy felmérés szerint 2000-ben 210 internetes cég hagyta abba működését, ebből 109 elektronikus kereskedelemmel foglalkozott. Emiatt 15000 ember vesztette el állását és 1,5 milliárd dollárnyi érték veszett kárba. Mint a példa is mutatja egyelőre a felfokozott növekedés mögött nincs kellő tőke.
 

Az elektronikus kereskedelem előnyei

Az elektronikus kereskedelmet az teszi vonzóvá az egyszerű felhasználó számára, hogy megszünteti a távolságot, kitágítja a határokat. Ha vásárolni szeretnénk valamit, akkor kényelmeses otthonról megtehetjük. Nem kell időt pazarolni az utazással, sorban állással és fizetéssel. A számítógép előtt ülve egyszerűen válogathatunk az árucikkek között, és ha megtaláltuk a nekünk legmegfelelőbb terméket, egy egérkattintással megrendelhetjük azt. Az Internet tulajdonságaiból következően rövid gyakorlás után gyerekjátékká válik megkeresni a legkedvezőbb árajánlatot, ezért az elektronikus áruháznak olyan árakat kell kínálnia, amelyek vonzóvá teszik az üzletben a vásárlást. Mindezekből következik, hogy érdemes lesz interneten keresztül vásárolni a kedvező ár miatt. És mi a helyzet a minőséggel? Nyilvánvalóan ez is javulni fog. Képzeljünk el egy elektronikus üzletet, ahol kedvünkre válogathatunk, „megfoghatunk” minden egerünk alá került cikket. Ha kíváncsiak vagyunk valamilyen paraméterére, csak rákattintunk és már előttünk is a kívánt információ. Ha eléri a megfelelő minőségi követelményt, akkor már be is tehetjük virtuális kosarunkba. Ha kedvünk tartja, ellátogathatunk a gyártó honlapjára, ahol temérdek adattal látnak el bennünket. Mindenkinek lehetősége lesz a lehető legkedvezőbb terméket kiválasztania.
 

Pár példa

No jó, jó mondhatnánk, amikor bevásárol az ember az ABC-ben, nincs szüksége rá, hogy minden élelmiszerről mindent tudjon. Ha jó a csomagolás és jó volt a reklám, megveszi és kész. Ekkor tényleg nem a minőség az elsődleges szempont, hanem az ár. Mi sem egyszerűbb egy keresőprogram lefuttatásánál, hogy megtudjuk, mi hol a legolcsóbb, ezután leadjuk a rendelést és egy órán belül már meg is jött a kifutófiú. De ez még mindig nem elég jó, létezik az élelmiszereknek egy olyan csoportja, amely ha elfogy, akkor mindig ugyanolyat vesz az ember, ilyen például a tej, felvágott, sajt. Meg kell nézni a hűtőt, odaadni a férjnek a hiányzó élelmiszerek listáját tartalmazó cédulát és megint minden rendben van. Miért kellene nekem felügyelni, hogy mikor fogy ki a hűtő, miért nem tudja a fridzsider, ha tud állandó hőmérsékletet tartani, tartson állandó árukészletet is! Ez nem csak fantazmagória, az intelligens hűtőnek megmondhatom, milyen finomságokat szeretek, előre beprogramozom, miket rendeljen meg, és ő a saját keresőprogramjával végigpásztázza az internetet a lehető legkedvezőbb ajánlatot keresve. Ha megtalálta, megrendeli a terméket az általam előre megadott információk alapján.

Vegyünk egy másik példát: ruhát akarok vásárolni. Ehhez tudnom kell a saját méreteimet. Végignézem a virtuális babákon lévő darabokat és kiválasztom a nekem legjobban tetszőt. De ez nem az igazi, nem tudom felpróbálni, mi van, ha a méret mégsem jó, azt azért mégsem várhatom el, hogy elhozza a futár az egész kollekciót, hogy én próbálgassam. Mi lenne, ha meglenne a számítógépemen a saját testem tökéletes másolata, egy 3 dimenziós modell. Én lehetnék a próbababa, rögtön láthatnám, hogy áll rajtam a ruha. Körbeforgatom a háromdimenziós képet, esetleg megkérem lépjen párat, felöltöztetem kabátba, ékszereket teszek hozzá. Megalkothatom saját ruházatomat, image-omat, de ha erre lusta vagyok, kipróbálhatom az áruház napi menüjét.

Ha szeretnék új frizurát, mindig felmerül a kérdés, vajon nem fog-e idétlenül festeni új búrám? Azt hiszem nőknél ez fokozottan érvényes, mennyivel kényelmesebb lenne, hogy ha nem tetszik az új hajam, akkor megváltoztathatnám. Erre is megoldást nyújthatna az új szemléletmód. Belépek a fodrászüzletbe, ahol rögtön beültetnek egy gép alá. Kicsit megforgatnak és már benn is van az adattárban fejem meztelen alakja. Hajvastagságomat és átlagos hosszát rögzítik, és ezeknek tudatában felajánlják a megvalósítható frizurák mintáját. A virtuális katalógusban fejem 3 dimenziós modelljére felpróbálom a megvalósítható parókákat, ha valami nem tetszene esetleg saját kezűleg (egérrel) módosítom a felajánlott mintát. Ha meg vagyok elégedve a kiválasztott hajkölteménnyel, akkor megkérem a fodrászt, hogy valósítsa meg.

Lehet, hogy ezek az elképzelések túl vadnak hatnak, de nincs messze az a pillanat, amikor ezek valósággá érnek. Mégis mi a szükséges feltétele, hogy nagyban elinduljanak ezek a szolgáltatások? Milyen piaci bázis kell? Milyen új fogalmakat kell bevezetnünk? Mi az, ami már megvalósult és mi az, amire még várnunk kell? És talán a legfontosabb, hogyan fogunk fizetni? Mint majd látni fogjuk, ezek a kérdések újabb és újabb kérdéseket szülnek. Mindegyik kérdés megválaszolása nagyon sokáig tartana, ezért csak pár, általam nagyon fontosnak tartott témára térek ki. Ezek a következők lesznek:

  • A kritikus tömeg
  • Online vásárlási szokások
  • Biztonsági kérdések
  • Pénzügyi műveletek lebonyolítása

 

A kritikus tömeg

Az előző pontban leírt képzelgéseknek igazán csak akkor lehet realitása, ha megfelelő számú ember fogja használni a világhálót. Bizonyos szakmával foglalkozó cikkek ezt a jelenséget szellemesen kritikus tömeg problémának nevezik. A világon nagyságrendileg 150 millió ember használja az internetet, Észak-Amerika ennek 50 százalékát teszi ki, míg Európa – jelentősen lemaradva - 20-30 százalékot tudhat magáénak. Az elektronikus kereskedelem nyereséges fenntartásához - piaci elemzések szerint - negyedmilliárd Internet-előfizetőre van szükség. (Magyarországon az internetezők számát 8-900 ezerre lehet tenni, de egyes becslések szerint 2 millió emberre lenne szükség az e-commerce vállalatok sikeréhez.)

Tehát az átütő sikerre még várni kell, de egyes előrejelzések szerint 4 éven belül Európában akár 25-szeresére is növekedhet az internetet használó vállalkozások értéke. Az internetes eladások tekintetében még optimistább becslések láttak napvilágot, 4 éven belül akár 30-szoros javulást is kilátásba helyeznek. Persze ostobaság lenne ezeket az értékeket globálisan, az egész planétára vetíteni, mégis biztosra vehető, hogyha még ma nem is, de pár éven belül testközelből érintik majd a változások az egész társadalmat.
 

Online vásárlási szokások

Az online kereskedelem kétség kívül szép reményekkel kecsegtet, de egy internetes felmérés szerint jelenleg ez a tizedik legkedveltebb tevékenység a világhálón. Az aktív netezők maximum 24 százalékát lehetne rávenni, hogy weben keresztül költse el a pénzét. A vásárlás egyelőre csak pár árucikkre, szolgáltatásra korlátozódik, a vezető helyen állnak a hardver-szoftver termékek, a könyvek, a pizza- és a repülőjegy- rendelés. Érthető módon a számítástechnikával kapcsolatos termékek viszik el a prémet, mert a felhasználók egy jelentős része ilyen érdeklődési körű (a pizza például tipikus kelléke egy számítógépe előtt ülő informatikusnak). Egyéb élelmiszeripari termékek és háztartási eszközök azonban nem tartoznak az élbolyba, ezek sikeréhez még több tíz évnek kell eltelnie. Várhatóan az internetfelhasználás általánossá válását követően ez a kategorizáltság megszűnik, és más árucikkek is hozzáférhetővé válnak a megnövekedett keresletnek köszönhetően.

Sokakat visszatart a vásárlástól, hogy meg kell adniuk hitelkártya-számukat, hogy fizetni tudjanak. Még nincs meg a kellő bizalom az áruházak felé, és hiányzik a tökéletesen megbízható adattovábbítási-protokoll. Magam is előnyben részesítem, ha a pizza átvételét követően a pizzásfiúnak személyesem adhatom át a megfelelő összeget, arról nem is beszélve, ha időben érkezik a pizzafutár, akkor ő is előnyben részesíti a borravalót.

A másik fő ellenérv, hogy az internetes vásárlás nem biztosít megfelelő szórakozást. Az utcai vásárlás izgalma teljesen elveszik, valószínűleg a férfiakat ez annyira nem aggasztja, de nőknél jelentős probléma. A gond abból adódik, hogy az áru csak virtuálisan van jelen, nem lehet megtapogatni, megfogni, mindent a szemnek és semmit a kéznek (olyan ez, mint a virtuális szex). A számítógépen a vásárlás okozta birtoklás felett érzett öröm egyetlen kattintássá alacsonyodik. Vannak, akik csak azért mennek el vásárolni, hogy emberek között legyenek, elcsevegjenek az eladóval, és közben egyszerűen jól érzik magukat. Igaz léteznek olyan áruházak, ahol virtuális személyzet áll a kedves vevő rendelkezésére, de ez nem pótolhatja az emberi kontaktust. Sőt az emberek másik fele, aki nem szereti, ha az eladó néha túláradó kedvességgel próbálja bebizonyítani, hogy az ő árujuk a legnagyszerűbb választás, még ők sem biztos, hogy szívesen cserélik le a valóságos élményt.

Egy felmérés szerint nagyon sok ember inkább csak vásárlás előtti tájékozódásra használja a netet, mintsem valódi vásárlásra. Meggyőződnek az áru minőségéről, adatokat gyűjtenek, de a tényleges beszerzés nem a hálón keresztül történik. Érdekes, hogy a legtöbb valódi vásárló határozott céllal tér be egy virtuális áruházba. Itt nem válogatnak, hanem a jó előre megfelelőnek ítélt terméket teszik kosarukba.

Fontos üzenet a kereskedőhelyek kialakítói számára, hogy a vásárlók döntő többsége egyszerű, könnyen kezelhető áruházakat szeret (vagy szeretne), amelyek nincsenek agyonzsúfolva grafikával, „csúcstechnológiával”. Érdemes viszont kialakítani egy ügyes virtuális kosárrendszert, valamint igény van olyan, áruház melletti online csevegőhelyekre is, ahol a vásárlók megoszthatják egymással tapasztalataikat.

Az online shopping-ot nem véletlenül nevezik „pizsamás” vásárlásnak is, hiszen a rendelések 40 %-át este 10 és reggel 10 óra között adják le. Az áruházaknak a sokat hangoztatott 24 órás működésre valóban képesnek kell lenniük, mert az ügyfelek elvárják, hogy éjfélig leadott rendeléseket másnapra teljesítsék, vagy ha mindez egy napon belül nem is lehetséges, de, legalább látható legyen az elszánt igyekezet a mielőbbi szállításra.

Az internetes vásárlási szokások kultúránként eltérőek. Az amerikaiak nyitottak minden újra, ezért nem véletlen, hogy ebben is élen járnak. Az európaiak sokkal óvatosabban fogadták a rájuk zúduló jót, nem fogadnak el mindent szó nélkül. Az öreg kontinens polgárai sokkal kényesebben ügyelnek a részletekre, mint újvilági társaik. Az internetes áruháznak valamilyen többletet kell kínálnia a földi megfelelőjével szemben, különben európai barátaink be sem teszik lábukat. Amerikában erre nincs szükség. Nem véletlen tehát, hogy a karácsonyi óriási bevásárlási roham Amerikában szép summát hozott az online áruházaknak, míg Európában ez már korántsem igaz (persze azért nekik sem kellett panaszkodniuk). Kevésbé vesznek részt az elektronikus kereskedelemben az ázsiai internet-használók. Egy a hongkongi, kínai, koreai, szingapúri és tajvani internetezőket vizsgáló felmérés szerint az ázsiai háló-használók 58-63 százaléka látogat kereskedelmi oldalakra, míg például Amerikában ez az arány 75 százalék. – Globális szemszögből Ázsia ezen része még újonc az internetezésben. Az ázsiai internetezők még annyira nem fogadták el az online vásárlást, mint a nyugatibb társaik .

Előrejelzések szerint egy-másfél évtizeden belül a világ minden ötödik lakosa - egymilliárd ember - fogja használni az internetet az élet különféle területein. Az üzleti felhasználás terén a jelenlegihez képest azonban alapvető irányváltás várható a következő években: míg jelenleg a kereskedelem még gyakorlatilag a privát szférában létezik, addig a jövőben várható a vállalatközi on-line tranzakciók drasztikus előretörése. Piacgazdaságokban az ipari termelés zöme továbbfelhasználásra kerül, és a végső fogyasztás csak kis részét teszi ki - egy Magyarországon végzett felmérés szerint csupán egyötödét. Az internetes kereskedelem mai megoszlása még messze nem tükrözi ezeket az arányokat. Az amerikai Internet Dynamics Corporation (IDC) kutatóintézet közelmúltban publikált jóslata szerint öt éven belül az elektronikus kereskedelem 70 százaléka már a vállalatok egymás közötti (Business-To-Business, vagy B2B) nagybani tranzakcióiból áll majd.
 

Biztonsági kérdések

Az elektronikus kereskedelem igazi térhódítását hátráltatja a fogyasztóknál tapasztalható bizalomhiány. Az internetezők nem szívesen adják ki személyes és hitelkártya adataikat, ezen túl pedig hiányolják az áruk előzetes ellenőrzésének lehetőségét. Mindezt tetézi, hogy az online kereskedők rengeteg esetben semmibe veszik a vásárlók jogait, és az esetleges problémák következményeit is gyakran a fogyasztókra hárítják. Ha az online vásárlás nem válik biztonságosabbá, a vásárlók egy részének sosem lesz bátorsága élni ezzel a lehetőséggel. Ezért nagyon fontos online kereskedelem megbízhatóbbá tétele, biztonságosabb fizetési módszerek alkalmazása, a hitelkártya adatainak nagyobb fokú védelme, stb.

Tehát az elektronikus kereskedelem napjainkban nem elsősorban a technika, hanem a biztonság kihívása. Minden számba jövő megoldásnak meg kell felelnie a következő alapvető igényeknek: Legyen felhasználóbarát, azaz könnyen használható, mindenütt jelen lévő szoftver és nyitott, mindenki számára hozzáférhető. Érje el, hogy a felhasználók bízzanak benne az azonosítást, a forgalmazást és a megbízhatóságot illetően. Legyen biztonságos, vagyis teremtse meg a tranzakciók integritását, védelmezze a felhasználók privát szféráját, és nem utolsósorban feleljen meg a jogszabályoknak.

Röviden: az elektronikus kereskedelemnek legalább annyira biztonságosnak – vagy még biztonságosabbnak – kell lennie, mint a hagyományos kereskedelmi formáknak! Az információtovábbítás kezdeteitől a legfontosabb probléma az információ biztonságának a kérdése. Tudnunk kell azt, hogy a címzett megkapja üzenetünket, azt az üzenetet kapja meg, amit mi küldtünk el, és nem is tagadhatja le, hogy megkapta. Az üzenet tartalmát útközben senki sem tudja módosítani, és nem kerülhet illetéktelen kezekbe. Ezeknek a problémáknak a feloldását segítik a különböző kriptográfiai módszerek. (pl. Szimmetrikus kulcsú kódolás (pl.: DES), Aszimmetrikus kulcsú kódolás (pl.: RSA), Digitális aláírás)

A nyílt hálózatokon (elsősorban Interneten) teljesített elektronikus átutalások biztonsága érdekében különböző cégek fejlesztenek ki adatátviteli szabványokat (protokollokat), amelyeket összefoglalóan SEPP-nek (Secure Payment Protocols, Biztonságos Fizetési Protokollok) neveznek. Az IBM Research Zürich-i és Hawthorne-i Biztonsági Csoportjai közösen tettek javaslatot egy ilyen architektúrára és protokollokra, amelyet iKP-nek (Internet Keyed Protocol) neveztek el és további szabványok kiindulópontjául szántak.
 

Pénzügyi műveletek lebonyolítása

Az e-commerce egyik legalapvetőbb kérdése a pénzügyi tranzakciók biztonságos lebonyolítása. A biztonságról már az előző fejezetben ejtettünk szót, ebben a részben a tranzakciókban részt vevő élettelen szereplőkkel ismerkedünk meg. Az elektronikus kereskedelmi rendszer 3 fő komponensből áll:

  • Elektronikus Bank
  • Digitális Pénz
  • Elektronikus Áruház

 

Elektronikus Bank

Az elektronikus bank kapcsán többféle kifejezés terjedt el, és ezek alapjában különböző fogalmakat takarnak. Elektronikus banknak szokás ma nevezni azon bankokat is, melyek szolgáltatásait telefonon, vagy akár az Interneten keresztül is el lehet érni (home banking). Ezek a banki programok mára nagyon elterjedtté váltak, (pl.: Quicken, Microsoft Money), egyre több hazai bank is kezdi bevezetni ezeket a szolgáltatásokat (CIB, Mezőbank, ...). A XXI. század elektronikus bankja nem ezt fogja jelenteni, ez egy olyan bank lesz, amely az ügyfelek felé a digitális pénzen alapuló szolgáltatásokat kínál majd. Az értéket tehát egy új eszköz fogja hordozni, a digitális pénz. Digitális Pénz – A pénz új formája Kezdetben, sok ezer évvel ezelőtt nem létezett olyan fogalom, hogy pénz. Az akkori társadalom áruért cserélt árut. Az ilyen kereskedelem nagyon nehéz volt, hiszen az áru több esetben (pl. élőállat) nem volt tárolható, azonnal el kellett "költeni". Kialakult ezért a pénz, amely képes értéket tárolni, helyettesíti az árut, ugyanakkor kicsi a helyigénye, könnyen kezelhető, valamint mások által is elfogadott. A különböző földrajzi területeken különböző dolgok terjedtek el pénzként, a kagylóktól kezdve a színesfémekig. Az ezt követő időszakban a pénz sokat fejlődött, elterjedtek a színesfémből készült pénzérmék, melyekre a pénzverő által hitelesítések kerültek, és ezt már más országokban is elfogadták. Később a nyomtatás feltalálásával kialakult a papírpénz, mely a kibocsátó számára előnyösebb, hiszen előállítási költsége kisebb, mint a pénzérméé.

Pár évtizeddel ezelőtt megjelent a pénz egy alternatív formája, a hitelkártya, amit a köznyelv plastic money, azaz műanyag pénznek csúfol. A hitelkártya már szakít a hagyományos pénz fogalmával és funkcióival, hiszen ebben az esetben pénzünket a kártyát kibocsátó bankban tartjuk, és az ottani számlánkra csak hivatkozunk a hitelkártya segítségével. Minden vásárlás, kifizetés, egy banki átutalásnak felel meg, tényleges pénzmozgás, csak a különböző hitelkártyák bankjai között történik. A hitelkártya ebben a formában tehát nem tárol értéket, a valódi érték csak a bankban jelenik meg.

A digitális pénzzel elérkeztünk egy olyan korszakhoz, ahol a pénz újra egy új formát ölt. Ennek a pénznek már nincs konkrét alakja, megjelenése függ a hordozójától, lehet az egy számítógépen tárolt fájl, vagy egy chipkártyában tárolt memóriarészlet. Az azonban közös, hogy maga az érték egy digitális bitsorozatként tárolódik. A digitális pénz megőrzi a készpénz előnyös tulajdonságait, sőt további kényelmet és biztonságot nyújt használójának.

A papírpénz és a pénzérmék eddig alakjuk és a bennük elrejtett biztonsági módszerek biztosították, hogy a pénz eredeti, az állam által közvetve kibocsátott valamint más nemzetek által is elfogadott fizetőeszköz. A digitális pénz esetében az tekinthető hiteles pénznek, amit a kibocsátó bank digitális aláírásával lát el. A digitális aláírás, és a mögötte rejlő algoritmusok biztosítják a digitális pénz eredetiségét, hamisíthatatlanságát.

A digitális pénz előnyös tulajdonságaihoz tartozik, hogy gazdaságos is a használata. A The Boston Consulting Group felmérése alapján a működési költség tranzakciószámra viszonyított arány a digitális pénznél a legkisebb. Látható hogy a digitális pénzre való áttérés nem csupán kényelmi szempontból lenne előnyös, hanem gazdasági haszonnal is járna.

A pénznek könnyen felhasználhatónak kell lennie, továbbá bizonyos biztonsági követelményeknek kell megfelelnie, így többek között anonimitást kell biztosítani használójának, ellophatatlannak kell lennie. Hiszen a digitális pénz csak abban az esetben válthatja fel a mai hétköznapokban használt pénzt, ha képes a pénz régi funkcióit megőrizve újakat kínálni felhasználóinak, és ezzel meggyőzni a pénzvilágot a hagyományos pénzről a digitálisra való áttérésre.
 

Elektronikus Áruház

Az elektronikus áruházban az árukért digitális pénzzel is lehet fizetni. Ez jelenthet egy hagyományos üzlethelyiséget is, ahol az eladónak egy speciális gépe van, mely képes elfogadni digitális pénzt is; de jelenthet egy üzlethelyiséggel nem rendelkező áruházat is, amely egy honlapon kínálja áruit a vásárlóknak.
 

Jogi kérdések

Egy klasszikus iparág születésének folyamata nagyvonalakban a következő forgatókönyvet követi. A tudományos kutatások, felfedezések eredményei lehetővé teszik az új módszerek gyakorlati alkalmazását. Megszületnek az első modellek, próbálkozások a termék gyártására, használatára. (Ezt a példát nem lehet egyértelműen az e-commerce-re vonatkoztatni, mert például a termék meghatározása ugyancsak problémát jelentene, de ettől most nagyvonalúan tekintsünk el.) Visszatérve a példára, ha sikeresnek bizonyul az így előállított termék (szolgáltatás), akkor megkezdődhet a minőségi előírások meghatározása, az alkalmazás feltételeinek, körülményeink definiálása. A legutolsó lépés mindig a jogi szabályozás. Az elektronikus kereskedelem valahol ezen az utolsó lépcsőn jár, most kezdik az országok felfedezni a jogi szabályozás szükségességét.

Az elektronikus kereskedelem jogának egész világon tapasztalható rendezetlensége sokakat visszatart az ilyen jellegű kereskedéstől, befektetésektől. Tény, hogy jelenleg nincsenek olyan különös törvények vagy más jogszabályok, melyek az Internet szereplőinek (user, buyer, service provider, mediator, content provider, seller) helyzetét, az elektronikus úton történő szerződéskötést egyértelműen rendeznék, így a szerződéses biztonság igen komoly követelményei hiányoznak. Különös szabályozás hiányában az elektronikus kereskedelemre az általános törvényi előírásokat kell vonatkoztatni. Ezek nem alkalmasak a legtöbb újonnan felmerült problémás esetek kezelésére.

Egyik legfontosabb szabályozásra váró kérdés az internetes anyagok felhasználása. Gyakorlatilag nem lehet védekezni az ellen, hogy bárki felhasználja az interneten közreadott anyagokat. Szerzői jogdíj érvényesítése egyelőre még nyitott kérdés. Talán jelenleg az egyik legnagyobb port kavart internetes botrány az úgynevezett mp3 kiterjesztésű zenei fájlok körül zajlik. Az mp3 egy tömörített állomány, amely segítségével audio CD-k tartalmát lehet számítógépes formátumban tárolni. Ezeket nagyon könnyű másolni és terjeszteni az interneten. Ez azt jelenti, ha van kedvenc előadónk, akkor körül kell nézni a hálón, és már le is tölthetjük a nagy slágert. Ez természetesen alapjában sérti a lemezkiadók érdekeit, ezért egyértelmű jogszabály hiányában a vérre menő pereskedés már évek óta húzódik. Ez alatt több számítástechnikai cég megjelentetett olyan walkman-hez hasonló hordozható eszközöket, amelyek képesek ilyen állományok lejátszására. Ami az egyik oldalon csapás, az a másik oldalon óriási üzletként jelentkezik, ezért a jogalkotás nagyon nehéz feladat.

További problémát jelent az olyan oldalak megítélése, amelyek tiltott anyagokat tesznek hozzáférhetővé vagy kompromittáló, mocskolódó, stb. információkat tartalmaznak. Ezeknél azonban sokkal nagyobb gondot okoz a felhasználók adatainak kezelése, kiadása. A személyiségi jogok megsértése nélkül, hogy ki férhet hozzá ezekhez az információkhoz, még nem tisztázott.

Az interneten forgalmazott termékekre és szolgáltatásokra kiszabott adó mértékét még rengeteg országban nem állapították meg, vagy nincsen rendesen szabályozva. Mivel az internetet nem lehet egy ország fenségterületének sem tekinteni, ezért nemzetek feletti egyezményekre van szükség. A helyzet komolyságát mutatja, hogy ezekből akár nemzetközi konfliktusok is származhatnak, amint azt az alábbi példán keresztül láthatjuk:

Kereskedelmi háború alakulhat ki Európa és az Egyesült Államok között a VAT (Value Added Tax, melynek magyar megfelelője az ÁFA) kapcsán, ha az európai kormányok nem jutnak kompromisszumra. Júniusban az Európai Bizottság kijelentette, hogy az interneten szoftverekkel és zenével kereskedő amerikai cégeket kötelezi a VAT megfizetésére, és a cégek választhatnak, hogy melyik európai országban kívánják befizetni az adót. Jelenleg azonban az európai kormányok megkérdőjelezik a bizottság javaslatának utóbbi részét, ami feldühítheti az amerikai szoftvercégeket, ugyanis a cégeknek eddig sikerült kikerülniük az adók megfizetését, mivel egyetlen kormány sem számolt az internet-adóval. Az európai országok ellenállásának hátterében az áll, hogy a VAT mértéke országonként tizenöt és huszonöt százalék közt változik, így valószínűleg az amerikai cégek a legkisebb mértékű adót beszedő országban, Luxemburgban regisztráltatnák magukat. A probléma egyik megoldása lehet az a belga javaslat, miszerint a nem Európai Uniós országok csak egyetlen országban regisztráltassák magukat és az adó összegét pedig az európai országok elosztják egymás közt.

Ez csak egy a kényes konfliktusok között, de számos más nemzetközi példát is lehetne említeni. A megfelelő jogi háttér megteremtéséhez a kormányoknak fel kell ismernie a kialakuló új gazdaság jelentőségét. A gazdasági hatalommal rendelkező államok már több fontos lépést tettek ennek irányában, de munkájuk még koránt sem ért véget. Nehezíti a jogalkotást, hogy a rohamos változásokkal nem könnyű lépést tartani, ezért még a problémák felismerése is gondot okoz.

A büntetőjog cikkelyeit is bővíteni kell. Megjelentek az újfajta bűnözők. A helyzetet nehezíti, hogy a bűntett helye és elkövetőjének helye térben elkülönült. Számos esetben az elkövetők fiatalkorúak. Nehéz megítélni a büntetés mértékét is, mit érdemel az a bűnös, aki feltöri egy államigazgatási szerv szerverét? Van, ahol halált (Kínában), máshol esetleg nagyszerű állást kaphat. Az elektronikus kereskedelem szélesebb körű elterjedésével az okozott kár mértéke esetleg exponenciálisan megnőhet, ezért ez a fajta bűnözés az FBI-t is érdekli.
 

Zárszó

Az elektronikus kereskedelmet nem lehet elválasztani az internet és a számítástechnika fejlődésétől. Nagyon nehéz megmondani melyik változás minek a következménye. A társadalom átalakulása a fejlett országokban már most is érzékelhető. A fogyasztói szemlélet az online kereskedelemmel tökéletesen megfér, sőt erősítik egymás hatását. Ez felfokozott növekedéshez vezethet, és egy túlhajtott gazdaság nagyon könnyen összeomolhat.

A következmények és mellékhatások egyelőre még nem ismertek, de tudnunk kell, hogy lesznek nem várt oldalhajtások is. Gondoljunk csak arra, micsoda lelkesedéssel fogadták az irodák a személyi számítógép megjelenését! Kevesebb papírt kell majd elhasználni, könnyebben átláthatóvá válnak a vállalaton belüli folyamatok. De éppen ellenkezőleg történt, a papír felhasználás drasztikusan megugrott, mert mindenhol van nyomtató, és csak egy gombnyomás valamit kinyomtatni. Ez annak következménye, hogy az emberekben él valami olyan képzet, hogy csak az a biztos, ami papíron le van írva. Ugyanígy visszájára fordulhatnak egyes folyamatok.

Mindezek ellenére bátran ki merem jelenteni, hogy az új gazdaság változásait forradalomnak nevezhetjük. A megindult folyamatok a piac minden szereplőjét, egyszerű fogyasztóktól a multinacionális cégekig mindenkit érint. A pénzvilág bástyái a bankok sem ülhetnek tétlenül, reagálniuk kell. A kormányok feladata a folyamat jó irányba terelése, megfelelő rendeletekkel szabályozhatják az elektronikus kereskedelem elterjedését. A jogalkotásnak pedig rengeteg új ellentétet kell feloldania. Hogy az egyszerű emberekkel mi lesz? Semmi különös, használni fogják a szolgáltatásokat, ahogy az autót is használják. Az élet részévé válik, mielőtt még észbe kapunk.
 

Forrásmunkák

A cikk az alábbi munkákból vett (külön nem jelölt) idézeteket is tartalmaz.

Kalmár Gergely és Nagy Gábor - Elektronikus kereskedelem

Mányi Ivett – Elektronikus kereskedelem

Fehér Gábor – Digitális pénz

Varga Zsolt - Mi hat az e-business-re, az elektronikus kereskedelemre? (DataNet OnLine )

Sugár Péter : “Rendezni végre közös dolgainkat…”

Veszelka Tamás - Eladás az Interneten - Mit vásárol a magánszféra?

Verebics János Elektronikus kereskedelem, ma, Magyarországon - A probléma jogi hátteréről

HVG Online, Datanet – Elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos hírek

(H'Actor)
 

 

Copyright ©, 2000 by Balog Márton és Szőts Dávid. Minden jog fenntartva!